A sonkakülönlegességek Olaszországban is nagy népszerűségnek örvendenek. Az olasz prosciutto-k többsége kevés só felhasználásával készül, és vagy nyers (crudo) vagy főtt (cotto) változatban kapható.
A régi időkben kizárólag praktikus oka volt, hogy a húsokat sózással tartósították, majd a levegőn szárították, de a 19. század végére már mindenki szívesen fogyasztotta az érlelt szárított sonkát előételként. A PÁRMAI SONKA törvénnyel védett és törvényesen garantált eredetű. A minőségi követelmények betartását konzorcium őrködik. Igen szigorú előírásoknak kell eleget tenniük a sertéscomboknak is, amelyekre később rákerül a híres koronás márkajelzés. Az alapanyagul szolgáló hús csak Észak- és Közép-Olaszország ellenőrzött sertéstelepeiről származhat, az ott nevelt állatok életük során csak a parmezán sajt gyártásának melléktermékeit és takarmányárpát, kukoricát meg gyümölcsöt ehetnek, és az ilyen húsból készült sonkát előírt módon kell sózni, szárítani és érlelni. Az elengedhetetlen zsírréteg védőköpenyként óvja a kiszáradástól a gyönyörű, finom, rózsás sonkahúst az érlelés során. A nagy népszerűségnek örvendő másik olasz sonka különlegesség a SAN DANIELE SONKA, mely szintén eredetvédett specialitás. A feldolgozás helye azért játszik fontos szerepet a San Daniele sonka előállításában, mert ebben a kis helységben ideális arányban kapnak az érlelődő sonkák friss, alpesi levegőt illetve sós tengerit – hiszen San Daniele del Friuli egyenlő távolságra található e kettőtől. A végeredmény egy páratlan íz, mely hajszálvékonyra szeletelve az igazi, és mely – számos más olasz sonkakülönlegességgel együtt – kapható a Deliziában.
A nyers érlelt sonka felszolgálható, mint antipasto, csupán hagyományos fehér kenyérrel vagy grissinivel, de friss sárgadinnyével vagy érett fügével is. Természetesen nagyon jól illik a vajas spárgához. Fontos az, hogy mindig nagyon vékony szeletekre vágják, mert a sonka csak így tudja kibontani teljes aromáját